1995-ben egy 7500 éves falu nyomaira, köztük egy jelekkel borított állatfigurára[1] bukkantak a régészek a Kerka völgyében, a Szentgyörgyvölgy határában lévő Pityerdombon.

 

 

 

 

Az égetett agyagtehenet Bánffy Eszter, az MTA Régészeti Intézetének főmunkatársa ásta ki.[2] Prehisztorikus és középkori régészetből, valamint indológiából szerzett diplomát az ELTE-n. Ásatásain a neolitikum kultúráját kutatta.
 

I.
Bánffy Eszter régész, a MTA Régészeti Intézetének főmunkatársa prehistorikus és középkori régészetből valamint indológiából szerzett diplomát az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Ásatási munkái az elmúlt másfél évtizedben a Kárpát-medence és környékének kőkorszaki kultúrájára, elsősorban a neolitikumra koncentrálnak. Kandidátusi disszertációjában a délkelet-európai régió kultikus jellegű leleteit vizsgálja, s azokat a vallástörténészek – elsősorban Mircea Eliade – megállapításaival összevetve igyekszik a kőkorszaki ember hitéletéről minél teljesebb képet teremteni. 1995–1999-ben az őrségi Csesztreg határában, a Pityerdombon neolitikus falut tárt fel, amely fontos láncszemet képez az első letelepedett földműves közösségek kelet-magyarországi és ausztriai emlékei között. Erről az ásatásról – melyen egy gyönyörű, több mint hétezer éves ökör-szobrocska is előkerült – és a belőle rekonstruálható kultúráról kezdtünk filmet készíteni a TV2 számára 1998 nyarán Jeli Ferenc rendezővel. A Magyar Szemlében két részben adjuk közre írásos, szerkesztett formában azt a beszélgetést, amelyet e film munkálatai során vettünk fel.