Szentgyörgyvölgy nem zárt szerkezetű település. A házsorok és a művelés alatt álló kertek a dombok, magaslatok tetején húzódnak. Maga a faluközpont három szeg: Kisszeg, Tiborszeg és Domjánszeg összeépülésével alakult ki, valamint jelenleg Szentgyörgyvölgyhöz tartozik még: Asszonyfa, Csekeszer, Cséplak, Farkasi(-fordulat): Alsó-, és Felsőfarkasi, Kógyár (Kolgyárszeg, Kolgyári fordulat) és Cilinkó.  A 16. században, az itt birtokos családok nevéről több szeg, illetve határrész elnevezését ismerjük pl. Bakacsszeg, Benedekszeg, Göndörszeg. A szerek (szegek) nemzetségi szálláshelyek voltak, melyek idővel kiterebélyesedtek. A közöttük lévő távolság néha csak egy-két teleknyi, máshol több kilométer is lehet.

A huszadik század legelején a szentgyörgyvölgyi házak 80 százaléka – az erdők közelsége miatt – fából épült volt. Ahogyan az erdők fogyatkoztak, a házak építőanyaga változni kezdett: egyre többen építkeztek téglából és kőből. Már csak ritkán látható egy-egy kisebb boronaépület a településen eredeti formájában.




A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum őrzi – Cseresnyés Vilma Kisszegen lebontott, és új helyén ismét felépített – több száz éves, zsúptetős, eredeti berendezéssel megmaradt boronaházát.