Kokas Ignác tanítványaként végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Budapesti kötődése mellett élete legmeghatározóbb helyszíne az Őrség, ahol ideje jelentős részét tölti. Veleméri parasztháza műterem és élettér, ahol a természet közelsége ad témát, ihletet, gondolatot. Expresszív, gondolatgazdag képein a világ törékeny szépsége és a vaskos valóság egyszerre jelenik meg.


 

Jelentős kiállításai voltak Budapesten, Lyonban,
Fürstenfeldben, Güssingben, Szombathelyen és még számos városban. Állandó résztvevője a hazai és a nemzetközi művésztelepeknek. Munkái megtalálhatók közintézményekben és magángyűjteményekben egyaránt.

Németországban született magyar emigráns szülők gyermekeként. Magyar-német művész, akinek identitását meghatározza németországi neveltetése, de magyar gyökereit mindvégig megtartotta. Francia feleségével hazaköltözött egy kis zalai faluba, ahol ma már főként szobrászként tevékenykedik.














Töredék vasdarabokból összehegesztett éles-hegyes-groteszk szobraiban sűrített létdrámákat jelenít meg, de mindig egy rejtett kacsintással. Olajfestmények, üvegfestmények jelzik sokoldalúságát. Műveit bemutatta Münchenben, Londonban, Brightonban, Zalaegerszegen, Bécsben, Sárváron, Tamásiban, Szentgotthárdon.
 

Részben ő képviseli és támogatja írásbeli munkával, kritikával, nyitó előadással, rendezéssel a „94”-et. Mint barát a barátok közt.

 

Festőművész és filozófus. Keszthelyen született, s bár ma már Budapesten él, nem veszítette el kapcsolatát Zalával, szabadidejét szívesen tölti parasztházában. Eddig 33 önálló kiállítása volt Európában, többek között Budapesten, Varsóban, Ljubljanában, Lendván, Keszthelyen. 2001-ben a magyar festészetet képviselte Finnországban és Észtországban. Elementáris élménye a szépség, amely a fényben mutatkozik meg – képei gazdag színvilága ebből merít. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a Ráday-gyűjteményben, valamint számos magángyűjtőnél.

Telefon: +36-20/264-8434

Elnevezésükben az egyre inkább devalválódott szó mellé támaszul hívták a számot, tevékenységükben pedig a képet és a formát, amellyel ellent mondanak minden értékvesztésnek, hangsúlytalanításnak és tiszteletlenségnek.

Elkötelezik magukat a barátság, mint emberi minőség, a művészet, mint világformáló erő és a természet, mint életerő mellett. Mindezt teszik Velemér, Alsószenterzsébet, Szentgyörgyvölgy és Márokföld községek lakosaiként, az Őrség, Göcsej, Hetés határán, városlakóként faluban élve, mellesleg borfejtés közben.

Tisztelettel fordulnak mindazokhoz, akik köztéren, kiállító- vagy műteremben hajlandók tiszta pillantással ránézni képre, szoborra, megállni és befogadni, amit ugyanilyen tiszta szándékkal átnyújtanak nekik.

Ellene mondanak az általános közömbösségnek, hazugságnak, unalomnak, szürkeségnek. Támogatják a szépség, az önkifejezés, a kísérletezés minden formában való megnyilvánulását, mindent, ami „életrevalóvá” teszi az embereket, ami hidat teremt közöttük.

Művészetüket, alkotásaikat ajánlják mindazok figyelmébe, akik a fentiekkel egyetértenek, valamint azoknak, akik maguk is hasonló törekvések jegyében élnek, alkotnak, gondolkodnak.